Vannak tulajdonságok az életben, amiket szeretnénk magunkénak tudni, mert a felbecsülhetetlen értéküket már a mesék világában megtapasztaltuk. Ilyen a jóság, az ész, a furfangosság, a szépség és a bátorság is. Ezek, a mesékben kiélezett és csak a pozitív szerepekhez társított elemek nem mindig jönnek maguktól. A mesék alapján azt gondolják a gyerekek, hogy a jóság csak szépséggel társulhat, a gonoszság pedig csak csúnyasággal.
Ez sokakban a felnőttkorban is megmarad, hiába tanítanak később minket arra, hogy egy ember személyisége sokkal árnyaltabb annál, mint ahogy a mesék beállítják. Pedig ez csupán egy korai irányadás az alapvető értékekhez, amik a későbbi életszakaszok során a tapasztalatok alapján változnak és megszilárdulnak. Ezen tulajdonságok között a szépség nem egy tanulható dolog, mégis a pozitív szereplők esetében központi jelentősége van az esztétikumnak. A fogalom persze ettől még relatív marad, de vajon a mai, a külsőségeket túlzottan is előtérbe helyező világban mennyire kell behódolni a szépség trendeknek? Mennyire leszünk sikeresek, ha nem vagyunk szépek? Egyáltalán, megválaszolható-e ez a naiv kérdés?
Egy biztos, akármilyen adottságokkal is rendelkezünk, az igényességet sose felejtsük el, mert azt az embert, aki odafigyel magára, sokkal jobban értékelik, mint aki szép, de nem törődik a szépségével. Ha szépségszalonba járunk, ne azzal a tévhittel térjünk be minden egyes alkalommal, hogy itt majd szépek leszünk, hanem azzal az egészséges igénnyel és elhatározással, hogy odafigyelünk magunkra, a testünkre, a hajkoronánkra, a bőrünkre. A legfontosabb kulcsszó pedig az adottság. Nem mi döntünk arról, hogy milyennek születünk, de arról gondoskodhatunk, hogy lehetőségeink szerint mit hozunk ki magunkból. A többi pozitív tulajdonságon pedig úgy alakítunk, ahogy csak akarunk, azt viszont már maximálisan a mi felelősségünk!